GerMánia
Nagyjából 1 hónapot töltök Németországban, Kasselban. Elsődleges
célom nem éppen blogot írni, de gondoltam, összefoglalok néhány
olyan élményt, ami meglepett vagy tanulságos. Elsőként az egyetem
ijesztő hangzású Verwaltung-járól, a központi Tanulmányi
Osztályról. Vagyis ahogy ott bánnak az emberrel. Nem untatnék
senkit azzal, hogy hogyan jutottam el odáig, lényeg, hogy kezemben
volt egy papír egy komolyabb rangú egyetemi tisztségviselőtől,
miszerint én jogosult vagyok x euró ösztöndíjra az y keret
terhére.
Az adminisztratív hivatalhoz egy kis dombra kell felkapaszkodni,
ami odahaza nem sok jót jelent (felmenni valahova = bonyodalmak,
kiszolgáltatottság metaforája). Nem túl feltűnően van kiírva a
kulcsszó, nem volt szinte semmi mozgás. Gondolom, ráncoltam kicsit
a homlokom, hogy, na nézzük, mi lesz ebből, igen, ott a
Finanzabteilung kulcsszó is. Az ajtó előtt egy nő cigizett, és még
ki sem olvastam a varázsszót, már kedvesen meg is kérdezte, miben
segíthet (át is futott az agyamon, hogy annyira szerencsétlennek
nézek ki, hogy anyai reakciókat váltok ki?). Ó, én XY-t keresem,
bizonyosan Finanzabteilung. Oké, ő nem ismeri, menjek az elsőre,
személyügyesek, tudni fogják, hol találom.
1. emelet, lecsapok az első folyosóra merészkedő emberre, ismeri el
XY-t? Ó, hogyne, 1 emelettel feljebb. Mosolyogva. Mit osztogatnak
ezeknek reggeli gyanánt? ;)
Következő szint. Sok szoba, labirintusszerűen, de már homályosulnak
a magyaros, Kafka tollára való történetek emlékei, előretörök
addig, amíg meg nem találom a XY szobáját. Tárva-nyitva,
sehol-senki. Oké, várunk. 1 perc múlva kis kopasz fiatalember jön
(nem ebbe a szobába, csak egy másik szobából ki, hogy egy megint
másikba bemehessen), kérdezi, miben segíthet.
Óh, nem kizavarni akart. Aha, XY még nincs is, várjon, megkérdezem,
mikor jön... ó, úgy sajnálom, csak délben (2 órával később), no, de
semmi gond, megnézzük, hogy más el tudná-e intézni.
Nem volt időm végiggondolni, mit csinálok az elkövetkező 2 órában.
Futás egyik irodába, átveszi a vezetésemet egy másik kolléga, aztán
már a harmadiknál vagyok. Ich mach' es. Mosolyog a lakóhelyem
nevén, felvezeti az ügyet a számítógépbe. Nem több 2 percnél. Jó,
akkor ez így megvan, jöjjön, a csekket Frau Z állítja ki. Na, ő
végképp „rószaszín”. Beszélgetünk, csekk kézben, bankban beváltom
gond nélkül.
És most minden egyetemet járt ember gondolja végig, hogy egy
tanszéki (netán kari?) papírral, egy aláírással a kezében mikor és
mit tud elintézni és hányan fogadják kedvesen és hány problémát
találnak közben, illetve mennyi idő az egész. Ja, és hányan
fordulnak hozzá folyosón, épület előtt, hogy ugyan már,
segíthetnek-e? Mindez csak rajtunk múlik, a kifogások mind-mind
megoldandó problémák.
Na, ja, csak és kizárólag a pénz miatt maradnak kinn a fiatalok, ha
tudnak. Magától értetődő.
Tovább »
Talán újra többet írok
Nos, újra
elkezdek, elkezdhetek gondolkodni és beszélni. Szép fordulatként
Szegeden lettem PhD-hallgató a német irodalomtudományi
tanszéken.
Tovább »
Nemzeti Csúcs
Nem bírom
megállni, hogy egy-két szót ne ejtsek erről az eseményről. Csak
azért, mert majd sokan az egyes emberek felelősségeivel,
üzeneteivel foglalkoznak – de én valami másra hívnám fel
a figyelmet.
Tovább »
Negyedpercesek 2.
A bemutatkozás mestere
Tovább »
Negyedpercesek
Megtörténtek vagy bármikor megtörténhetnek.
Bekapcsolod a rádiót, tévét, kimész az utcára és ömlik rád.
Tovább »
A könyvtárak vége?
Igen érdekes cikk a
könyvtárról, illetve a könyvtárról író bloggerről. Annyit
hozzátennék, hogy a könyvtárak nem csak szépirodalommal
foglalkozhatnak a jövőben, de a valóban kiemelten veszélyeztetett
községi-kisvárosi könyvtáraknak specializálódniuk kell. Ez
szerintem speciális témára fókuszáló információszolgáltatást,
adatbányászatot jelenthet. Csak konkrétabb példaként:
fafeldolgozással és fából készült termékek értékesítéséről,
piacáról szóló hasznos infók az erdősültebb kistérségekben, ahol
több faipari cég és vállalkozó próbál helytállni. Emellett
csoportmunkához, prezentációval egybekötött megbeszélésekhez és más
tevékenységekhez termet, technikai segítséget biztosíthatnak
(hiszen az kisebb települések kisvállalatainál, civil
szervezeteinél és önkormányzatánál ritkán áll rendelkezésre), éppen
ők taníthatják a web 2.0-ás alkalmazások és szolgáltatások
kiaknázását (ami elsőre vetélytársként jelenik meg), de ugyanígy a
helyi oktatás lyukait is betömhetik. Erre kialakíthatnak
infrastruktúrát, megszerezhetnek kompetenciát, és a jobbára szigorú
iskolai "követelőzsdi" helyett kellemesebb légkörben, a diák saját
érdeklődésének megfelelő matériákon és médiumokon keresztül
taníthatják pl. a részképességzavarosnak bélyegzett gyerekeket.
Mindezt persze nagyon gyorsan kell
meglépni, és nem klasszikus könyv-tárról van szó innentől kezdve,
hanem professzionális információszolgáltató intézményről. Immár nem
csak katalogizálásra kerülnek a különböző, már lezárt tartalmak
hordozói, hanem aktív, célirányos felkutatásuk és részleges
előfeldolgozásuk is szükséges a túléléshez. Hiszen egy csomó dolgot
(pl. x iparág, y tevékenység egyes nemzetközi trendjeit) ők is
összefoglalhatják első körben, nem muszáj a kutatók (normális
esetben) jóval drágább munkáját igénybe venni. Lényeges az, hogy
néhány speciális helyi igény megfogalmazásra kerüljön, és ott
szélesebb szolgáltatási portfóliót tudjanak felmutatni. Ha
ilyenekben (információbrókerként) profik lennének, akkor
forradalmian megújítva ugyan, de szükségszerűen továbbélnének.
Mellékelek még egy linket a szuper könyvtáros okról.
Tovább »
Robot az orvosképzésben
A fogászok számára érző, reagáló robotpácienst készítettek a japánok. Ez bizony
tetszik. És milyen szépen elmosódik benne az e-learning és a
"nem-e-learning" határa - összenő, ami összetartozik.
Tovább »
Minek kell nekünk az állami posta?
Érthetetlenül
ragaszkodunk egyes intézményekhez és monopóliumaikhoz. Pedig amikor
éppen ügyfélként szembesülünk az elborzasztó működési
gyakorlatukkal, érdekes módon mindenki változtatna. Legutóbbi
postai élményem keserűségét csak az édesítette meg, hogy a
körülöttem álló két sorstársam is láthatóan hajlott arra, hogy
nekünk nem kell ez a monopólium: ha versenyre kényszerülne a
„Magyar Posta”, néhány hónap után biztosan
másképpen működne az egész intézmény. Nem az egyes dolgozókkal van
a probléma: sokan fürgén, hősiesen küzdenek, de a sorok akkor is
hosszasan állnak.
Tovább »
Eyetracking - Olvasási szokásaink a neten
Pollnertől
magyarítva is elolvashatunk (Kövesd a szemet) egy
összefoglalást, amely olyan tanulmányok
tapasztalatait mutatja be, amelyek a weboldalak látogatóinak
szemmozgását vizsgálták. Első pillantásra nagyon
tanulságos.
Tovább »
Blogsors magyarul és angolul
A minap a Szakkollégiumok Éjszakáján
képviseltem blogos témában az ITTK-t. A kerekasztal-jellegű
beszélgetés során Meskó Bertalan, a MedIQ szerzője megfogalmazott néhány
érdekes tapasztalatot. Ez a debreceni orvostanhallgató kimondottan
kutató szeretne lenni – és ebben a MedIQ angol nyelvű,
picit eltérő verziója, a Scienceroll hatékonyan segíti. Meskó
a legrangosabb nemzetközi folyóiratokban is jelentkezett már
publikációval (figyelem: még „csak” hallgató!),
de a témájában elsődlegesen éppen a blogja miatt lett ismert. Éppen
pár napja nyerte meg a Scienceroll a Blogger’s
Choice Awards versenyét az egészségügyi kategóriában. A
rengeteg visszacsatolás, az álomszerűen megnyíló karrierlehetőségek
miatt órákat áldoz esténként a webes aktivitásokra. Hívják
professzorok az Egyesült Államokba, a szakmailag is folyamatosan
ellenőrzött blogja és Wikipédia-szerkesztői aktivitása a legjobb
ajánlólevél – de vajon milyen a fogadtatása
Magyarországon?
Tovább »
Oktatás a Second Life segítségével
Meskó Bertalan
a blogján téríti az orvosokat a web 2.0 és általában az internet
nyújtotta lehetőségek kiaknázásra (róla azt hiszem, egy bejegyzés
erejéig még érdemes megemlékezni). Ebben a bejegyzésben saját kis
gyűjteményét találjuk
a Second Life oktatási hasznosításáról.
Tovább »
Módosítgatás vagy gyökeres váltás a közoktatásban?
Az oktatás során lehetséges és
szükséges módon bevetésre került médiumok az oktatás lehetséges és
szükséges céljait is nagyban módosítják. Mindez összekapcsolódik a
médiakörnyezet trendjeivel párhuzamos társadalmi változásokkal,
amelyek szintén nem hagyják érintetlenül a közoktatás világát. A
feszültség már látszik, de milyen választ adhatunk
rá?
Tovább »
Az intelligens otthon - élet a technológiák dzsungelében
Megjelent a Metagalaktika című folyóirat testvére, a
Hipergalaktika 01-es száma. Ebben egymás mellé kerültek sci-fik és
kutatók által írt esszék. A fenti címmel írtam egy
töprengést. Az egészet nem helyezem el (nem is tudom, hogy
megtehetném-e), csak egy kis ízelítőt helyeznék el itt.
Tovább »
A "virtuális közösségek" apropóján
Egy interjú során múlt héten előjött a virtuális közösségek és a
„valódiak”, „hagyományosak”
kérdése. Be kellett vallanom, hogy nekem a közösség az egyik
legproblematikusabb társadalomtudományi fogalom, és akkor még bele
sem mentem direkt módon a „virtualitás”
elhibázott elképzelésébe.
Robesz (Pintér Róbert
blogja ), akivel együtt alkottuk a megkérdezettek szerepét,
ettől véletlenül meg is óvott: azt hangsúlyozta, hogy az online
közegben épített és fenntartott kapcsolathálók és az offline
„eredetijük” között egyetlen egyértelmű
megkülönböztetést sem tudunk tenni. Joggal jegyezte meg, hogy az
offline találkozások nem is feltétlenül tesznek jót az online
közösségeknek, sok a csalódás. Robesz egy kollégánk által tartott
óra konklúziójára hivatkozva eleve azzal kezdte a véleményét, hogy
„minden közösség virtuális”.
Tovább »
Az eLearning 2.0 és a konnektivizmus
„Az Információs
társadalom: Az elmélettől a politikai gyakorlatig” című
könyv a BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központ
(ITTK) vezetésével zajló, Hálózat az Információs
Társadalom Tanításáért (Network for Teaching Information Society
– NETIS) című, az Európai Unió Leonardo da Vinci
Programja által támogatott, az információs társadalommal oktatására
szerveződött projekt keretében készült el, angol, észt, görög,
magyar, olasz és szlovák partnerek bevonásával. A projekt célja:
tananyagok kifejlesztésével és próbatanításával az információs
társadalom oktatásának támogatása Európa-szerte."
Tovább »
